Villák és kilátások

Szia!

Remélem, minden rendben arrafelé és jól telik a hét, lassan itt a hétvége. ;)

Itt is futnak a percek, mozgalmasan, tartalmasan -legalábbis szerintem-.

Jó, ok reggel (ma is) kicsit engedtünk a lusta énünknek és csak 8 körül tápászkodtunk ki  az ágyból reggeli irányába.  Jót falatoztunk ma is, bár már ébredéskor láttuk, hogy strandon indul a napunk. Élvezzük az októberi pancsilehetőséget, néha ilyenre is szükség van, nem?

A víz 24 fokos továbbra is és nekem is jól esett lubickolni. Sőt a parton sétálva összeismerkedtünk egy argentin párral, és a férfiról kiderült, hogy nagymamája magyar volt (Huszàr) és teljesen jól ejtette a viszontlátásra szót. Mást nem tudott, viszont jártak már Budapesten pár éve.  Érdekes, hogy mindig találunk vkit, akinek van valami kapcsolata kishazánkkal :)

Miután a homokban fekvést kezdte veszélyeztetni az érkező, fekete felhőkupac, úgy gondoltuk, ideje kirándulni indulni.

És igen, időzíteni tudni kell. Akkora viharos felhőszakadás jött, hogy alig láttunk ki a szélvédőn. De 10km volt csak ez és mi alapvetően száraz lábbal jártuk végéig a délutáni látnivalókat, amit szerettünk volna megnézni.

Sajnos megint ismételni kell magam; ez a kor, amit imádunk, folyton lenyűgöz bennünket.  Az épületek, maradványok, mozaikok, életviteli emlékek… ezek a rómaiak nagyon tudtak élni és mi függők vagyunk.  Szerencsére, itt Olaszországban van rendesen ilyen látnivaló.

Első állomásunk Villa San Marco volt a Varano hegyen (Stabiae városban, ma persze más már a neve, de az ókorban így hívták).

(Amúgy itt lehet angolul olvasni bővebben róluk, ha esetleg valakit érdekelne több információ és remélem, hogy a link működik is.)

A látvány a teraszról valami lenyűgöző, sőt a medencéből is az lehetett. 
Hatalmas villa, sok szobával és vízgyűjtővel, falfestménnyel…

Második célunk Villa Arianna volt, az előzőtől nagyjából 1-2 kilométerre és ha választani kellene, nem is tudnék a kettő közül, de ez sem utasítanám vissza (kilátása talán még jobb is haha). A (római) ebedlő falán talált Ariadné festményről kapta a nevét.

Ez a kettő a legjelentősebb antik műemlék (magánház), amit ezen a vidéken feltártak. Fantasztikus épségben megmaradt és részben rekonstruált villák.

Harmadik célunk Néró második feleségének (Poppea Sabina) villája volt (feltételezhetően) Torre Annunziata városban.
Bejutni elég nehézkes volt, mert továbbra is őrülten vezetnek az olaszok és ez a szűk, egyirányú utcákon még hajmeresztőbb.
Ez a történelmi terület a város majdnem közepén, de szinte alatta található meg.  Itt különösen mélyen van a római talajszínt (vulkanikus lerakódás miatt).
Ez is egész ép (feltárt részek) és azért tartják Poppea villájának, mert egy amforan Secundusnak, Poppea felszabadított rabszolgájának, címzett feliratot találtak.

Ezután már nem sok idő maradt a világosban sétálasra, de azért lementünk az öbölbe kicsit.
Végül találtunk az esti forgatagban egy falatozót és egy-egy pizzaszelettel enyhítettük éhségünket. A mellettünk lévő asztalnál ülő két kissracnak vmiert nagyon nem voltunk szimpatikusak, egy idő után furán néztek egyet ránk és elszaladtak a félig megràgott pizzát a kezükben lobogtatva.

Nekem ez a sült krumplis pizza,  amit már tavasszal is volt szerencsém kóstolni, nagyon bejön.

Hazaautózás után pedig tervezzük a holnapi kirándulást.

Szép estét, és ígérem, hamarosan elmesélem a hétfői napunk második felét is, csak hát itt mindig történik valami új és háttérbe szorul a tegnap :)

Üdv,

Et