Ma sem sok…

Szia!

Mas sem jutok sorok írásához, de élmény az volt rendesen.
Ha csak azt veszem, hogy két 8 év alattival átverekedni magunkat a városon, reggeli csúcsforgalom metrós átszállással és turistatengerben vonatra/hévre ülni vagy legalábbis állni a két lábunkon majd a csudi helyen bejárni s romokat és reménykedve nézni…. ami itt áll 2000 éve, ugye nem ma dől le tőlük (mászol le onnan azonnal! !!)

Kalandos :)

Pompeii csudi és szomorú, de leginkább csudi és szomorú.

De most ennyi!
Irok majd róla csendesebb pillanatokban.

Addig is itt van pár kép a mai napról.

Üdv,

Et.

Kráter

Szia!

Ma bizony nem írok egy sort sem… na jó csak ezt a párat.
Nagyon elfáradtam.  De nem a csudi élményekkel teli naptól, hanem úgy összesen a hajnali ébrenléttől és a sok csudi élmény beszippantásától.
Nem igazán aludtunk jól ezen a szálláson. Sőt! Kifejezetten rosszul.
De talán majd ma.
Ezért nem is írok többet, irány a vízszintes állapot.
A napunk alapvetően nagyon szép és csudi volt!
Végre feljutottunk a vágyott kráter közelébe és Herculaneum is tárt kapukkal fogadott minket.
Közel 12 óra banduk volt ez. De minden perce megérte. Na jó, majdnem minden perce.
Írok majd erről bővebben.  Most pár fotó és jó éjszakát!

Szép hetet az érkezőre (is)!

Üdv,

Et.

Puzzle

Szia!
Jaj, ma nagyon nyűgös vagyok.  Hosszú volt az út oda és vissza is. Közben nem tudtam írni most, és úgy lezsibbadtam valahogy ettől a mai naptól.  És bőrig is áztunk ma… szóval a levél egy kicsit nyíg hangulatú (vagy legalábbis most így az eleje).
De azért így sem volt ám rossz, csak néha az emberlánya nyíg.

Hol is kezdjem?
Ja ott, hogy már este leszakadt itt az ég.  Úgy dörgött és villámlott, még a net is elment,  és ömlött az eső (nem kicsit).
Reggel sem volt sokkal vidámabb a helyzet, de abban bíztunk, 100 kilométerrel arrébb talán más lesz az időjárás.  Haha hát nem lett. Sőt!

Amikor megtaláltuk nagy nehezen a  Parco Archeologico Di Baiahoz legközelebb lévő parkolót, ami nagyjából 1 kilométerre volt (hahaha)pont úgy kinyitották a csapat odafenn, hogy konkrétan zokniig ázva értünk a bejárathoz. Ernyőnk volt, de oldalról is esett. Be is engedtek minket ingyen… gondolták, na a barmok, ilyen időben néznek romokat?! :)

Itt az ókorban be volt építve az egész domboldal, és mi is egy hatalmas villa maradványai között kezdtük a nézelődést.
Volt ott fürdő és végül valamiféle szálloda lett az épületekből.  Pazar kilátással a/z(Pozzuoli) öbölre.

Miután jól bejártuk a parkot (múlt után leselkedve) elindultunk visszafelé az autóhoz, hogy haladjunk tovább.
Még mindig esett az eső így bánatunkban beugrottunk egy kis léleksimogatóra az egyik útba eső kávézóba. Tegnap mondtam talán, itt Olaszországban elég sok cuki esik lépten nyomon az utunkba.  Így nem volt nehéz találni egyet és remek helyi ízorgiát csapatunk :)

Rögtön a tiramisu és a fagylalt után már irányba is voltunk a Parco Archeologico Di Cuma felé. Először kicsit aggódtunk, mert az artecard szerint fél 3-ig van csak nyitva, és mi kettőkor hagytuk ott a sütis tányért, de előttünk ment be egy csoport, így minket is beengedtek szó nélkül.

Itt először is csatornáztunk… vagyis Tib utat engedett a felgyűlt víznek.  Na nehogy már rosszra gondolj! ;);)
Hősként kivágott 3 kis vezetékszerűséget a talajban, hogy az útról eltűnjön a tócsa. Más turistáknak könnyítsük a járást a nagy eső után.

És igen, sétánk végén visszanéztünk és hatásos volt a hadművelet jelentősen lecsőkkent ott a vízmennyiség;)

Ja, de hogy itt mit is láttunk?  Hát még a görögök alapították a várost(az első görög kolónia Olaszországban).
A leghíresebb a Sibylla szentély,ami a római világban a legfontosabb szentély volt. Sibyl egy papnő,aki az Apolló jövendőmondó helyét vezette.
A domb tetején pedig egy Zeus templom volt, amit a IV. század végén átalkítottak ókeresztény bazilikává.
Innét is pazar a kilátás a Pozzuoli öbölre.

Mire végeztünk a park bejárásával szépen kitisztult az ég és csak a tócsák emlékeztettek minket arra, hogy itt órákon át zuhogó esőzés volt.
Szerencsére viszont nem volt közben sem hideg, utána viszont jó párás lett a levegő.
Gyönyörű helyek ezek, megint csak ezt kell mondjam.

Kocsikázás haza és gyönyörködés a naplementében-volt a maradék program mára.
Vezuvio ismét bújkált a szemünk elől, de még nem tudja, hogy hamarosan bevesszük :)

Szállodában magunkra találtunk és utána elindultunk egy kis vacsorabeszerzésre. Ez most nem a sarki fűszerestől hozott zsemlék és felvágott a teraszon variáció volt, hanem a szalloda étteremben, egy igen laktató kupac finomság.
Vicces, mert egész nyáron mindenkinek a fügelekvár-sajt kombót ajánlgattam, de mindenki furán nézett rám. Hát itt most az étlapon ott volt a sajttál mézzel és fügelekvárral. Persze, ezt rendeltem előételnek. Nem is csalódtam.
Tib grillezett sajtos zöldséges előételt választott, majd evett rá egy kisebb lasagnet, én meg mozzarellas csirkét. Mmmennyei volt!!

Viszont most elfáradtam ebben a nagy vacsorázásban, így elköszönök.
Nem tudom, hogy alakulnak a további napok levélírásügyileg, mert érkezik a csapat másik fele, nem lesz hosszú kocsikázás sem esténként, viszont összeülés, beszélgetés tuti lesz.  Azért majd igyekszem valahogy rövid beszámolókat összehozni, jó? :)

Szép hétvégét és további langyos októberi időjárást kívánok!

Üdv,

Et.

Arénától palotáig

Szia!

Na, tart még az langy idő otthon? Nem volt időm mostanában ránézni az előrejelzésekre…

Itt csudi idő van (nekünk) bár a helyiek meg már jól beöltöznek. Így van ez mindig, ha mediterrán országba megyünk tavasszal/ősszel.  Nekünk ez a 20-24fok napsütéssel pont kirándulásra kedvező, sőt tengerparthoz is :) nekik meg hűvös már.

És igazán szerencsések vagyunk, mert minden nap esik az eső, de mi valahogy mindig megússzuk száraz lábbal (vagy egy múzeumban tátjuk a szánk, esetleg falatozunk vele vagy éppen az autóban ülünk és tartunk egyik helyről a másikra).

Most is szakad, de este 8 van és éppen a 90kilométeres távot próbáljuk legyűrni, ha éppen kilátunk az ablakon…

Szóval panaszra nincs okunk.
Reggel  7ágra sütött a nap, kék ég volt és nem is benáztuk el a keszülődést, így minden adott volt a kirándulásra és az időben indulásra.

Jó messzire kellett autózni, de végig van autópálya, így egész hamar eljutottunk első állomásunkig, amit rögtön megtaláltunk és még a parkolással sem kellett szenvedni.

Egy aréna (Anfiteatro Campano ) S.Maria Capua Vetere városban, amivel kezdtük a napi kulturális programunk.

Ez a romocska egész jól megmaradt, bár a veronai jobb állapotban van elvileg és Pompeii arénája meg talán épebb lesz, ahogy láttuk az ismertetőben.
Amúgy itt innen indult Spartacus meg a lázadás annak idején.

Ki-be-le-fel minden irányba igyekeztünk bejárni az arénát, majd a városban sétáltunk és kerestük meg a múzeumot (Museo Archeologico dell’Antica Capua) és a Mitreo (Mithras) szentélyt. Bár közben egy kávéra megálltunk az egyik sarkon.

Itt kicsit kiakasztottuk a kísérőnket, aki átvitt minket a múzeumoból a zárt ajtós szentélyhez. Hihi.
Miután az elején is megmondtuk neki, h sajnos olaszul nem tudunk, de ezt később újra megkérdezte egy lepcső alján és konkrétan mondat közben befejezte a hozzánk való beszélést. Haha
Mondjuk sok minden nem volt a szentélyben, amit magyarázni kellett volna, de azért vicces volt a szitu.
El sem volt hajlandó köszönni a végén (baromarc haha).

Jót kacagtunk ezen és mentünk is tovább a másik városba, hogy ott ismerkedjünk a történelmi emlékekkel.
Na, viszont ezt a nem kicsi területen elhelyezkedő királyi palotát (Reggia di Caserta) nem sikerült elsőre megtalálni…

Először is már a navigáció és az artecard között is volt ellentmondás, és végül teljesen más címen leltük meg haha.  De meglett! Még pont időben ahhoz, hogy bejárjuk az apartmanokat és még a hatalmas kertben is sikerült nem kicsit lejárni a lábunkat (minimum térdig).

Iszonyat megalománia, ami nekem a hatalmas belterek, csillárok, szobrok láttán eszembe jutott.  Nagyon szép ennek ellenére, de nekem azért Hampton Court jobban tetszik :) ;) :)

A Bourbonok építtették a XVIII. századtól, de csak a következő században fejeződött be.
Ha minden igaz 1200 szoba, 34 lépcsőház és 1724 ablak található benne.  Mi mondjuk ennek csak egy töredékét láttuk, de mondtam már, megalománia!
Bent nem lehetett fotózni.

A parkban csak a halastó közel 500méter (470m) hosszú, ami annak idején a királyi konyhára “termelte”a halakat és nem mellesleg nagyon jól mutat, ahogy a vízesés táplálja a vizét.

Az igazat megvallva, nem bírtunk felmenni a kert (bocsánat, a park) végéig, mert nagyon messze volt. Így is 1 óránál is többet sétáltunk. Még zoommal sem lehetett elég közel hozni a park véget  Szépséges!

Ahogy a palota megtalálása sem volt egyszerű nekünk, kijutni sem tudtunk haha.  Az a kijárat, amit választottunk… nos khm le volt zárva, csak ezt elfelejtették 500méterrel előtte jelezni haha.  De nem maradtunk éjszakára a hatalmas park foglyai és ezért megjutalmaztuk magunkat egy kis süti estebéddel egy éppen arra lévő kávézóban.
Mert cukrászdát minden körülmények között pikk és pakk képesek vagyunk találni, bárhol is járjunk :) iránytű és bármiféle navigáció nélkül.

Tib közölte, hogy akkor ő ezzel már le is tudta a mai falatokat, én még azért egy kis mozzarella -sonka szendvicsre benevezek, ha visszaérünk szállásunkra. Nekem ugye a sós falat a valamire való (bár leginkább a meleg lenne az). Juj napok óta nem ettünk meleget…ilyen se nagyon volt még nyaraláson. Érdekes, mindig valahogy máshogy jött most ki a lépés. Na, talán majd holnap!

Oh és már be is kanyarodtunk szállodánk parkolójába. Egész jó ez a sokat autózni dolog, meg lehet írni közben egy-egy napi élménylevelet :)

El is köszönök, majd holnap is próbálok jelentkezni.

Szép napot addig is!

Üdv,

Et

Ui, Bocsánat most nem tudtam linket csatolni, mert nem akartam netezni az autóban.  De Google a barátunk, tuti segít, ha érdekel jobban az adott látványosságról valami.  Vagy a pl a http://www.reggiadicaseta.beniculturalu.it  de az artecard oldalán is van ez-az

Villák és kilátások

Szia!

Remélem, minden rendben arrafelé és jól telik a hét, lassan itt a hétvége. ;)

Itt is futnak a percek, mozgalmasan, tartalmasan -legalábbis szerintem-.

Jó, ok reggel (ma is) kicsit engedtünk a lusta énünknek és csak 8 körül tápászkodtunk ki  az ágyból reggeli irányába.  Jót falatoztunk ma is, bár már ébredéskor láttuk, hogy strandon indul a napunk. Élvezzük az októberi pancsilehetőséget, néha ilyenre is szükség van, nem?

A víz 24 fokos továbbra is és nekem is jól esett lubickolni. Sőt a parton sétálva összeismerkedtünk egy argentin párral, és a férfiról kiderült, hogy nagymamája magyar volt (Huszàr) és teljesen jól ejtette a viszontlátásra szót. Mást nem tudott, viszont jártak már Budapesten pár éve.  Érdekes, hogy mindig találunk vkit, akinek van valami kapcsolata kishazánkkal :)

Miután a homokban fekvést kezdte veszélyeztetni az érkező, fekete felhőkupac, úgy gondoltuk, ideje kirándulni indulni.

És igen, időzíteni tudni kell. Akkora viharos felhőszakadás jött, hogy alig láttunk ki a szélvédőn. De 10km volt csak ez és mi alapvetően száraz lábbal jártuk végéig a délutáni látnivalókat, amit szerettünk volna megnézni.

Sajnos megint ismételni kell magam; ez a kor, amit imádunk, folyton lenyűgöz bennünket.  Az épületek, maradványok, mozaikok, életviteli emlékek… ezek a rómaiak nagyon tudtak élni és mi függők vagyunk.  Szerencsére, itt Olaszországban van rendesen ilyen látnivaló.

Első állomásunk Villa San Marco volt a Varano hegyen (Stabiae városban, ma persze más már a neve, de az ókorban így hívták).

(Amúgy itt lehet angolul olvasni bővebben róluk, ha esetleg valakit érdekelne több információ és remélem, hogy a link működik is.)

A látvány a teraszról valami lenyűgöző, sőt a medencéből is az lehetett. 
Hatalmas villa, sok szobával és vízgyűjtővel, falfestménnyel…

Második célunk Villa Arianna volt, az előzőtől nagyjából 1-2 kilométerre és ha választani kellene, nem is tudnék a kettő közül, de ez sem utasítanám vissza (kilátása talán még jobb is haha). A (római) ebedlő falán talált Ariadné festményről kapta a nevét.

Ez a kettő a legjelentősebb antik műemlék (magánház), amit ezen a vidéken feltártak. Fantasztikus épségben megmaradt és részben rekonstruált villák.

Harmadik célunk Néró második feleségének (Poppea Sabina) villája volt (feltételezhetően) Torre Annunziata városban.
Bejutni elég nehézkes volt, mert továbbra is őrülten vezetnek az olaszok és ez a szűk, egyirányú utcákon még hajmeresztőbb.
Ez a történelmi terület a város majdnem közepén, de szinte alatta található meg.  Itt különösen mélyen van a római talajszínt (vulkanikus lerakódás miatt).
Ez is egész ép (feltárt részek) és azért tartják Poppea villájának, mert egy amforan Secundusnak, Poppea felszabadított rabszolgájának, címzett feliratot találtak.

Ezután már nem sok idő maradt a világosban sétálasra, de azért lementünk az öbölbe kicsit.
Végül találtunk az esti forgatagban egy falatozót és egy-egy pizzaszelettel enyhítettük éhségünket. A mellettünk lévő asztalnál ülő két kissracnak vmiert nagyon nem voltunk szimpatikusak, egy idő után furán néztek egyet ránk és elszaladtak a félig megràgott pizzát a kezükben lobogtatva.

Nekem ez a sült krumplis pizza,  amit már tavasszal is volt szerencsém kóstolni, nagyon bejön.

Hazaautózás után pedig tervezzük a holnapi kirándulást.

Szép estét, és ígérem, hamarosan elmesélem a hétfői napunk második felét is, csak hát itt mindig történik valami új és háttérbe szorul a tegnap :)

Üdv,

Et

Akkor induljon a kirándulás

Szia!

 

Ma nem keltünk túl korán, bár későn sem. Engedélyeztünk magunknak egy kis nyolcigalvást és lassú készülődést, úgy is vasárnap van, úgy is csak most kezdődött a nyaralás és úgy is szakad az eső (Angliában meg 20 fok és 7ágra süt).

Szépen, lassan összeszedtük magunkat, zabbantottunk reggelire egy kis English Breakfastnak megfelelő mennyiségű Italaian Breakfastot, ami pizza formájában került a tányérünkra és mellé mindenféle finomságot is pakoltunk. Miért, nem a reggeli kell a legtartalmasabb legyen?! :) hahaha

Ja, volt még sütis tányér is az asztalon minálunk a reggeli forgatagban.

De jó volt, hogy ennyit ettünk, meg nem kapkodtunk, mert mire kisétáltunk az autóhoz, már nem is esett az eső, sőt voltak reménylikak a felhők között. (Lehet, itt kellett volna visszamenni a bőröndhöz és átcserélni a ruhát lazábbra!?)

Első állomásunk előtti állomás pedig egy „nézzük már meg a tengerpartot, ha már itt járunk” 3 perces útmegszakítás volt.

Ezután pedig elértük a célállomást is, az ókori nyomok, romok, lábnyomok után kutatás Paestum városkába vitt minket.

Erről most nem írnék, tudod, a net úgy is ezermillió helyen elmeséli, hogy mit is érdemes erről a városról tudni, annyit viszont megemlítek, hogy a görögök alapították kb. 2500 évvel ezelőtt és a rómaiak meg jól elfoglalták, kicsicskét átrendezték, hozzáépítettek ezt-azt és utána meg az 1700-as években kezdték újra megtalálni…

A leglényegesebb meg az, hogy a legépebben megmaradt görög templomok vannak itt!

Szóval igyekeztünk lábonyomokat nézni a múltból, mert az jó, de közben azért szeleburdiskodtunk sokat, mert annyi gyíkot láttunk (majd később lesznek erről fotók is) hogy nem bírtam a romokra koncentrálni, muszáj volt gyíkokat fotózni, meg 2000 éves téglával diót is tőrtünk – de nem mi kezdtük, már ott voltak a korábbi nyomok a töréssel kapcsolatban. ;)

Végül csak megvettük az ArteCard 7napos kártyáját, bár sosem értjük és vagyunk biztosak benne, hogy ezek tényleg megtakarítást jelentenek a turisták részére….de ma beugrottunk ennek, hogy igen! Hetek óta agyaltunk ezen, kéne vagy sem, ma úgy gondoltuk, megéri, hát majd meglátjuk.

Paestum városka múzeumát is jól bejártuk, és mellette folyamatosan ettünk. Na jó, ez nem is igaz, mert a reggeli nagyadag kaját csak 2 fagyikupac követte a nap folyamán és annyit talpaltunk, hogy ezt igazán senki sem irigyelheti tőlünk.

Az egyik kávézóban olyan szinten röhögtem a fújtató kiszolgáló lány fejét látva, hogy már nekem volt kínos, hogy vendég vagyok és rendeltem fagyit és vizet náluk. Ok, vasárnap volt, mi sem szeretnénk dolgozni vasárnap, de azért vicces volt nagyon Betty lány feje, ahogy akkorát sóhajtott a „számlát kérjük” mondatunk után, mintha elküldük volna valahova nagyon messzire hahaha.

A másikban meg egy kedves srác adagolt a fagyit és egy helyes kis 10 év körüli kislány blokkolta a pénztárgépből az árát. Nagyon édeske volt!

Ezután átkocsiztunk Agropoliba és ott jól lejártuk lábunkat a csudi dimbes-dombos utcácskák felfedezése közben. Egyszer el is tévedtünk, mert sajnos a soklépcső lefelé nem vezetett sehova, „csak” a tengerbe, de onnét felfelé volt csak lehetőség jönni, másfelé nem. És mivel reggel, induláskor végül nem jöttünk vissza lengébb ruháért, így azt kell mondjam, eléggé kifulladva, leizzadva másztunk vissza a tengerparti lépcsőkről az óvárosba. Fülledt és párás idő lett végül. Amivel nincs baj, csak megfelelően kellett volna öltözködni hozzá. Na, de tisztára úgy viselkedünk, mint akik sosem jártak még kirándulni, néha hülyének is kell lennie valakinek.

A napot pedig egy kis kocsikázással zártuk le.

Illetve egy teraszon elköltött könnyed vacsorával, amit a helyi interspar üzletben szereztünk be. Ciki, nem ciki, ma műanyag evőeszközzel ugrottunk neki a 4csillagos szállásunk teraszán, a törlőkendőre pakolt kenyérnek (felvágott, sajt és grillezett olajos padlizsán) és műanyag pohárból ittuk hozzá a Limoncellot.

Az élet apró örömei :)

 

Most viszont elköszönök, biztos lenne még mit mesélni, de már így is sokat hablatyoltam, majd holnap is igyekszem mesélni (addig le nem fekszem holnap sem, ígérem).

 

Langyos, őszi napokat, vidám pillanatokat neked is!

 

Üdv,

 

Et.

Ps,  a többi fotót majd egyszer laptopról megmutatom, ezek most csak kistelefonos képek, írások:)

Továbbra is a rómaiak nyomában…

Szia, látod, már itt is vagyok a következő levéllel.

Tegnap ígértem, hogy belendülök és hát be is lendültem (igaz, hogy már lábbal félig teljesen máshol vagyok, de hát én már csak ilyen vagyok).

Szóval, ahhoz képest, hogy annak idején, amikor megérkeztünk, illetve mikor elindultunk erre a 2 hetes nyaralásra, megállapodtunk Tibbel, hogy mi bizony most csak pihenni és napozni fogunk.  Meg semmi komoly kult programot nem szervezünk, mert néha azért nekünk is kell semmittenni nyaralások ideje alatt…

Hát ahogy azért a bolgár napok alatt sem csak a napsugárzás alatt égettük testünket, most itt a görög részen is egészen visszafogottan jutottunk el a partra, mert mindig volt valami – csak ezt nézzük még meg város, hely, nyom, rom, érdekesség.

Ezzel pont így voltunk szeptember 2-án is, amikor bizony elindultunk megint a rómaiak nyomába, mert ugye a rómaiak Tib gyengéi :) Értük képesek vagyunk úttalan utakra is kanyarodni, rázogatni az autót és magunkat is. Most is így történt, mert láttunk valami prospektust, amiben leírtak pár érdekességet a környék római maradványairól és már indultunk is reggeli után felfedezni ezt.. Bár sok részét nem találtuk meg, annak ellenére, hogy nagy irányítótáblák is mutatták az arrát, de azért nem maradtunk élmények és romok nélkül, azt kell mondani.

 

Ráadásul jó meleg is volt hozzá, én eléggé kipurcantam a romok bejárása után. Tib is nehezen viselte most a hőt, egy idő után feladtuk a keresgélést és elindultunk a partra, mert szükségünk volt pancsikolásra, hogy kicsit lehűtsük a friss vízben magunkat.

Az úton találtunk egy kellemes kis strandolásra alkalmas részt és ott befizettük magunkat egy narancslére és egy kis lubickolásra.

Na, jó a befizetni azt jelenti, hogy a kitett székeket és napernyőket szabadon használhatjuk, ha rendelünk valamit a bárból. Ez nagyjából pont annyiba kerül, mint a bolgár részen a napágy/ernyő bérlése, csak itt a fogyasztásért fizetsz, nem pedig az eszközért. Sőt még talán jobb is, mert nyugágy is van, meg itóka is. :)

Egy kis napozás, fürdés után pedig elindultunk rendezni sorainkat, sós hajunkat lemosni, hogy valami jóféle görög vacsorázóhelyet találjunk.

Találtunk is egyet, ahol aztán annyit ettünk, hogy alig bírtuk hazavonszolni magunkat …

Hát, így teltek a napok, sajnos elég gyorsan peregetek azok a fránya percek!! :(

 

Na, mára most hirtelen ennyi, jövök holnap az újabb levéllel…

 

Üdv,

Et.

 

ui, képeket erről a római nyomos napról itt az albumban találsz :)

Görög pillanatok

Szia,

 

Na, gondolhatod, jól itt hagytalak reményekkel teli, hogy hamarosan jön az élménybeszámoló a második két hét napjairól, de aztán csak nem jött.

Nem, mert mindig van valami, ami csupa jó dolog, de nem bírtam leülni összeszedni a gondolatokat és megírni. Pedig annyi szép helyen jártunk a görög napok alatt is, hogy muszáj lenne mesélni kicsit róla, mert szerintem érdekes ám (bár lehet, hogy csak nekem).

Próbálok írni, mert ha most nem írok, akkor megint elmaradok rendesen és a nyakamon a következő 3 utazás is és akkor hogy mesélem el a régit, ha már az újra kéne koncentrálnom!?

Hol is tartottam múltkor? Ja, megérkeztünk a szállásra, elmentünk vacsorálni és fáradtan álomba zuhantunk.

Másnap, igen jön az első teljes görögországi napunk. Próbálok csak a lényegre térten mesélni, hogy haladjak a napokkal, jó!?

Délelőtti szöszmötölés és jó adag bereggelizés után elindultunk, hogy egy kicsit a rómaiak nyomába haladjunk. Ez nem volt nehéz, mert alapvetően a Via Egnatia út mentén volt a szállásunk. Még Krisztus előtt a 2. században építették a rómaiak, és nagyjából 1120 km hosszú. De tudod, hogy arról, amit a könyvek mesélnek, vagy a net is, nem szoktam írni.

 

photocredit: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Via_Egnatia-en.jpg

 

Ugyan sok nem maradt belőle, de azért ne felejtsd el, hogy egy 2200 évvel ezelőtt épült út maradványairól beszélünk! 

Miután bejártuk az út maradványait, és egy kupac hangyát is sikerült jól szemügyre venni, sajnos párat az óriási szélvihar elvitt a bolyból :( (bár ezt csak akkor vettem észre, mikor a szállodában jobban szemügyre vettem a videót – szegényke, hogy elrepült) elindultunk további felfedezésre a környéken.

Eljutottunk egészen Feres városkáig, ahol először sétáltunk egy nagyot a városban. Sőt még sikeresen egy rendőri eligazításra is majdnem beültünk, mert ügyesen besétáltunk a rendőrség udvarára. Természetesen a nagy rémületre, hogy rossz helyre sétáltunk be, egy kis édességevésre beneveztük magunkat egy árnyékos teraszon. Valahogy meg kellett magunkat nyugtatni, nem!?

Süteményezés után pedig elindultunk megkeresni az Evros torkolatát. Egy ideig haladtunk is a az ösvényen, de  valahogy nem bírtuk megtalálni, mert a táblák elvesztek az út mellől és csak mentünk és mentünk, és már csomó határ-rendőr méregetett minket és inkább úgy döntöttünk visszafordulunk és elindulunk lassan haza, hogy még valami pancsi is beleférjen a napunkba.

Viszont láttunk csudi életet a folyónál. Fotózni sem akartunk nagyon, mert mégis csak a határ mentén voltunk és élt még bennünk az, hogy jajajaj, határnál nem fotóztunk :)

 

 

 

Este a szállodában jó kis lakodalmas mulatozás volt, gondolkodtunk azon, hogy vajon észrevenné-e bárki is, ha a násznép közé csapódnánk, de végül kiderült, hogy nincs alkalomhoz illő ruhánk, így csak simán kiültünk a teraszra és elfogyasztottuk kis lábaskánkból vacsoránkat, amit kirándulásból hazafelé vettünk :)

 

Na, most ennyi, de mindjárt jövök a folytatással, csak kicsit válogatnom kell a képek között, meg az emlékeket megkaparni, mert már olyan régen volt, hogy szinte igaz sem volt!

Addig is, az első 1,5 napos képkupacot tudod nézegetni a landoló vízimadár alatt.

 

Üdv,

Et.